A magyarokról…

Sokszor futottunk össze magyarokkal bevásárlóközpontokban, hallottam, hogy magyarul beszélnek, köszöntem, elfordultak, volt, aki simán átnézett rajtam. Ne értsetek félre, nem vagyok egy Notre Dame-i szörny, jól szituált, igényes nő vagyok – csak nem az a beképzelt fajta, aki kijön Angliába és elfelejti, honnan jött.

Előfordult, hogy összebarátkoztunk egy magyar házaspárral, kölcsönkértek egy hétre, adtunk… pár napon belül elköltöztek, azóta sem tudjuk, merre mentek – ezt az akciót 600 fontunk (közel 200 ezer forintunk) bánja.

Az elmúlt években két magyar családnak is segítettem úgymond letelepedni Londonban, papírokat intéztem, támogatásokat igényeltem, milliószor telefonáltam. Megkapták a juttatásokat, munkájuk is van – azóta sem tudok róluk semmit, még csak meg sem köszönték, hogy segítettem…

Egyszóval sajnos sem Magyarországon, sem Angliában nem tartanak össze a magyarok, és akármennyire szidjuk is a lengyeleket, ők legalább összetartanak, segítik egymást!

Már ott tartunk, hogy bárhová megyünk, ha magyar szót hallunk inkább angolul beszélünk, vagy némát játszunk, annyira sokat csalódtunk a saját népünkben, a hazánkban. Semmi pénzért nem mennénk vissza éhezni ismét…